1. vízszintes helyzetben elnyúlva nyugszik, ill. nem tud fölkelni. hason, díványon fekszik; sokat fekszik; vérében fekszik. | betegen ágyban van. kórházban fekszik; lázban fekszik; influenzával fekszik. | <halott> ki van terítve v. el van temetve vhol. a sírban fekszik.

2. lefekszik vhova, ráfeszik valamire. ágyba, hasra fekszik. | állva ránehezedik valamire, nekidől valaminek. a korlátra fekszik; az oszlopnak fekszik.

3. aludni tér. korán fekszik.

4. rég <katona(ság) > vhol állomásozik.

5. <tárgy> vízszintes helyzetben valamin van. a levél az asztalon fekszik. | vál tömegével szélesen elterül valamin, beborítja azt. hótakaró fekszik a tájon. | ját <kártya> a talonban van. | <hivatalban irat, ügy> (beadva) elintézésre, tárgyalásra vár. kérvénye a bíróságon fekszik.

6. <földrajzi hely(ség) > vhol van, ott terül el. a falu északra fekszik.

7. vhogyan elhelyezkedik valamin, hozzáill(eszked)ik valamihez. jól fekszik a láda fedele. | ▸ valakinek fekszik valami | ▸ valaki jól feksz vhol valakinél

8. teherként, gátló tényezőként van valamin, valakin. adósság fekszik a házon; ▸ lelkén szívén fekszik valami | ts ritk rég ránehezedve, telítve nyom, terhel valamit. az ágyat fekszi; valami fekszi a gyomrát.

9. <pénz, érték> be van fektetve valamibe. valamiben fekszik; ingatlanban fekszik a pénze.

[?fgr tőből]

1. mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (s, s). | <rövidítésként:> ▸ s ▸ s ▸ s

és. jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; ▸ s a többi

1. embernek, szárazföldi állatnak állásra és helyváltoztatásra való végtagja. vékony lába van. | lábfej. töri a cipő a lábát. | <kif-ekben.> ▸ a lába alá elé néz ▸ láb alatt van ▸ lábába megy száll az ital, a bor ▸ gyenge lábon áll ▸ nagy lábon él ▸ megáll a maga a saját lábán ▸ lábra áll ▸ nem teszi be a lábát vhova ▸ lábtól fekszenek ▸ fél lábbal a sírban van ▸ a lábával szavaz

2. tárgynak az a(z oszlopszerű) része, amelyen áll. az asztal, a híd lába. | zene vonós hangszeren a fedőlapra merőlegesen, a hangrések közé helyezett, áttört húremelő keményfa lap(ocska).

3. hegy(ség)nek, földhányásnak stb. az alsó része. a bükk lábánál; a töltés lábánál.

4. ▸ a telek, az udvar lábja

5. ▸ lábon lábán lábon adja el a termést.

6. régi, ill. külföldi hosszmérték: kb. 30 cm. | (jelzőként) ilyen nagyságú. 1500 láb magas.

7. irodt versláb. ▸ lába kel ▸ az egyik lábad itt legyen, a másik ott! ▸ lábuknál fogva húzza le a szenteket az égből ▸ lekap valakit a lábáról

[ fgr ]

1. valaki, valami mellől, közeléből (el). [ellép] a faltól. | valakivel való együttlét helyéről. fiától [jön]. | valakinek birtokából, tulajdonából, használatából. a fiútól [elveszi a botot].

2. valamit térben kiindulásnak számítva. az úttól [két méterre].

3. intézmény, munkahely kötelékéből. [elmegy] az üzemtől.

4. valamit időbeli kiindulásnak számítva. öt órától [hétig].

5. valaminek a hatására, valami miatt. [remeg] a dühtől.

6. táj valakinek a közvetítésével, valaki által. fiától [üzen].

7. valakitől, valamitől eredő(en). [idézés] a bíróságtól; [idézet] illyéstől. | valaki, valami által. a szerzőtől [kiemelt sorok]. | valaki részéről, magatartásában. [nem szép] a barátodtól. | valakitől, valamitől nem akadályoztatva. a kutyától [bátran jöhetsz].

8. táj <hasonlításban:> valakinél, valaminél. [erősebb] az öccsétől.

9. <vonzatként.> [fél] az esőtől; [megfoszt valakit] a pénzétől; [független] a családjától. | <vonzatszerűen nu-val.> e naptól [fogva, kezdve].